ANDERS PARGELL: A TANÁR, AKI MEGKÖNNYÍTI AZ ÉPÜLETGÉPÉSZ-KÉPZÉST.
2026-08-18
Anders Pargell villanyszerelőnek készült, de végül az HVAC-szektorban talált magára.
Anders Pargell pályafutásával sokan tudnak azonosulni a szakmában. Tizenkét év vízvezeték-szerelés után a teste benyújtotta a számlát. A harmincas évei elején a vállai, a térdei és a háta is felmondták a szolgálatot, így teljes fordulatot kellett vennie az életének. Egy ifjúsági szabadidő-szervezőként eltöltött időszak után (ahol még magával Aviciivel is sikerült biliárdoznia!), végül a Järfälla Gimnáziumban kapott tanári állást. A többi pedig már – ahogy mondani szokás – HVAC-történelem.
Anders szenvedélyesen dolgozik azon, hogy növelje a víz- és fűtésszerelő oktatás presztízsét. Amikor először került be az iskolarendszerbe, sokkolta a valóság: annak ellenére, hogy az HVAC-szektor rendkívül technikai jellegű és a társadalom számára alapvető fontosságú, a tananyagok szinte teljesen hiányoztak.
— Sokkot kaptam, amikor tanárként kezdtem, és felfedeztem, hogy az égvilágon semmi sincs. A középiskolai szinten ma elérhető anyag katasztrofális mondja Anders, nem szépítve a dolgokat.
Az oktatásban az ismétlés az egyik legfontosabb alappillér, de Anders hamar ráébredt annak korlátaira, hogy ugyanazt a lépést osztályonként hússzor magyarázza el – csak azért, hogy az új tanév kezdetekor mindent elölről kezdjen. Abból a frusztrációból kiindulva, hogy a diákok tétlenül állnak és várnak az utasításokra, megszületett az ötlet, hogy videóra vegye a bemutatóit.
Ma már több mint 100 oktatóvideót készített. A munkaasztaluknál a diákok most már egyszerűen beolvashatnak egy QR-kódot, és azonnal nekiláthatnak a feladatnak.
— Ez nem helyettesít engem mint tanárt, de egy olyan eszköz, amely lehetővé teszi a diák számára, hogy haladjon ahelyett, hogy csak ülne és várna magyarázza.
Elkötelezettsége a svéd épületgépészeti (HVAC) oktatás egyfajta nemzeti erőforrásává tette őt – ezt a címet egyszerre viseli büszkeséggel és egy csipetnyi megfelelési szorongással.
— Nemzeti erőforrásnak nevezve lenni... ez szinte túl nehéz teher, amit hordozni kell. Ki a fene vagyok én? De ugyanakkor hihetetlenül hálás dolog, hogy az, amit teszek, segíthet másoknak, mert pontosan tudom, milyen érzés ott állni bármiféle tananyag nélkül.
Az oktatás során gyakran használ ESBE szelepeket (különösen a VRG sorozatot), hogy a megfoghatatlant fizikálisan is szemléletessé tegye.
— Azért használok ESBE szelepeket az oktatásban, mert nagyon szemléletesek. Szét lehet szedni őket, el lehet forgatni a skálát, és valóban látni lehet, hogyan nyílnak és záródnak a járatok.
Mi a legfontosabb készség egy leendő szerelő számára ma?
— A kíváncsiság! Akarnod kell megérteni, hogy miért csinálsz egy adott dolgot ebben a „csövek a falban” dzsungelben. Sok régi motoros konzervatív és fél az újdonságoktól, de nekünk mernünk kell kérdezni. Nem kapsz rosszabb jegyet vagy kevesebb fizetést csak azért, mert ezerszer rákérdezel valamire. Éppen ellenkezőleg, csak így lehet fejlődni.
Tudnál mesélni egy klasszikus „szerelői bakiról”, amit te magad követtél el?
— Ó, igen! A kezdetekben olyan átkozottul magabiztos voltam, azt hittem, mindent tudok. De egy alkalommal, amikor egy sprinklercsövet szereltem le egy elegáns üzletben, és mindent letakartam fóliával – egy egészen apró rész kivételével – megtörtént a baj. Természetesen megbotlottam, és több liternyi fekete, állott sprinklervíz repült egyenesen egy kézzel csomózott bejárati szőnyegre. Teljesen tönkrement. Ezután a munkahelyemen egy ideig „Szőnyeg” volt a becenevem. Az ember a saját kárán tanulja meg, hogy soha nem lehet teljesen kész a tanulással.
Anders ragadós kíváncsiságával megmutatja, hogy a valódi szakmai hozzáértés nem abban rejlik, hogy mindent tudunk, hanem abban, hogy soha nem hagyjuk abba a kérdezést. Inspirál minket és le vagyunk nyűgözve – köszönjük a beszélgetést, Anders 😊