AZ ÖSSZESZERELÉSTŐL A TÁLALÁSIG – SIV AZ ESBE-NÉL
2026-05-05
Mi késztet egy munkavállalót arra, hogy több mint két évtizeden át ugyanazon a munkahelyen maradjon? Siv számára a válasz egyszerű: örömét lelte a munkájában és élvezte a személyes felelősséget. Az ESBE-nél töltött 23 év után – amelyből 19 évet az ebédlőben töltött – sok kolléga mindennapjainak természetes részévé vált. Pályafutása azonban a gyár egy teljesen más pontján kezdődött.
Hogy nézett ki itt minden az első napon, amikor beléptél az ESBE kapuján? Mi a legnagyobb különbség a tegnap és a ma között?
- Aznap, amikor elkezdtem dolgozni az ESBE-nél, a keverőszelepek összeszerelő részlege ott volt, ahol ma a karbantartás található. Ott kezdődött a karrierem a cégnél, és négy évig maradtam abban a részlegben – meséli Siv.
A legnagyobb változást a 2007-es év hozta számomra. A vezetőség ekkor döntött úgy, hogy létrehoz egy rendes ebédlőt, ahol meleg ételt szolgálnak fel. Mivel korábban 20 évig konyhákon dolgoztam – iskolákban és éttermekben egyaránt –, megkérdeztek, lenne-e kedvem elvállalni az üzem beindítását. Igent mondtam, és Tommy Lundströmmel közösen azon dolgoztunk, hogy a konyha működőképessé váljon. Ennek már 19 éve.
Szokatlan menük és egy drámai reggel
A konyhában töltött évek alatt Siv jó néhány fogást látott jönni és menni, de néhány étel jobban megmaradt az emlékezetében. Visszatekintve úgy gondolja, hogy egy körülbelül 15 évvel ezelőtt felszolgált, májat is tartalmazó húsragu volt talán a legfurcsább dolog, ami a tányérokra került.
De nem csak a menük hagytak mély nyomot. Egyes munkanapok drámaibbak voltak a többinél. Siv soha nem felejti el azt a 2023-as decemberi reggelt, amikor füstszagot érzett a folyosón. Kiderült, hogy egy fóliadobozban izzott a parázs egész éjjel. Bár a tűz magától kialudt, a korom mindenhova eljutott – a konyhától és az étkezőtől kezdve a mellékhelyiségekig és az öltözőkig. A rengeteg takarítás ellenére Sivnek sikerült úrrá lennie a helyzeten, és biztosította az étkezést minden éhes kollégája számára.
Hogyan működik az ebéd az ESBE-nél?
Minden nap egy helyi étteremtől rendelt, fix ebédmenüből tálalják az ételeket. Az ételt közvetlenül az étkezőbe szállítják, ahol Siv tálalja azt, egy kis salátabüfé kíséretében. Az ebédet minden ESBE-alkalmazott számára támogatják, és a költségeket közvetlenül a fizetésükből vonják le, hogy a lehető legkényelmesebb legyen.
Azt mondják, egy gyár sosem erősebb a leggyengébb láncszeménél. Mit gondolsz, mennyit számít egy tiszta étkező és egy rendes ebédszünet abban, hogy a dolgozóknak legyen energiájuk a naphoz?
- Szerintem sokat számít – mondja Siv – és az is, hogy tiszta és rendezett legyen!
Függetlenség és biztonság
Annak ellenére, hogy az ebédlő minden délben megtelik emberekkel és beszélgetéssel, Siv úgy élte meg a munkáját, mintha a saját kis világában dolgozna. Sokan azt gondolhatják, hogy a konyhában mindent hallani, amit az asztaloknál mondanak, de épp ellenkezőleg. A konyha és a tálalópult mögötti rész egyfajta elszigetelt kockaként működik, így nem sokat hall abból, ami a másik oldalon elhangzik.
Bár az egyedüli munkának megvannak a maga kihívásai, nagyra értékelte a szabadságot és a személyes felelősséget. Az ESBE-nél töltött ideje alatt egy különleges fajta biztonság is kísérte: férje, Leif is a cégnél dolgozik. A közös munkahely sosem okozott gondot; épp ellenkezőleg, pozitív élményként írja le, amely extra biztonságérzetet adott a mindennapokban..
A jól megérdemelt szabadság felé
Most, hogy Siv nyugdíjba vonul, vajon a belső órája továbbra is fél tizenkettőkor jelez majd az ebédszolgálat miatt? Ebben a kérdésben biztos – nem fog ösztönös késztetést érezni, hogy az ebédlőben álljon.
Ehelyett egy olyan időszak vár rá, amikor maga oszthatja be a napjait – több időt tölthet a vidéki házukban, motoros túrákra indulhat Leiffel, és lehetősége lesz világot látni! Bár ő és férje, Leif egyszerre vonulnak nyugdíjba, az otthoni szereposztás valószínűleg marad a régi.
- Továbbra is én fogok főzni, jegyzi meg Siv, majd kacsintva hozzáteszi, hogy azért megpróbálja elérni, hogy Leif is a tűzhely mögé álljon havonta legalább néhányszor.
Azonban nem kell túl sokáig hiányolnunk őt; megígérte, hogy a jövőben vendégként beugrik majd, és a karácsonyi ünnepségeken is biztosan találkozunk vele.
Köszönjük, Siv, hogy két évtizeden át jóllakottan, boldogan és rendben tartottál minket.
Nagyon boldog nyugdíjas éveket kívánunk.
Olvasson többet Leif!
Nagykövetünk, Leif >>
Olvasson többet az ESBE-nél való munkavégzésről >>